1. rész, első fele

A buli 

Az álmaimban iszonyú futási kényszer tör rám. Futok a kedvenc rétemen, a legjobb barátommal. Gyereknek érzem magam még mindig, pedig már felnőtt nő vagyok. Ahogy egymás mellett suhanunk a sötétségben, egyszer csak elém toppan a félelmem. Hirtelen felriadok és érzem a karmaim visszahúzódni. Már megint! Felsóhajtok, majd kimegyek konyhába egy pohár vízért. Ellie a lakótársam és a barátnőm, hangosan hortyog a tévé előtt. Betakarom aztán visszafekszem. Át kell változnom vagy megőrülök. Kikell utaznom a város túlsó felére, hogy végre megint szabadnak érezhessem magam futás közben. Nem úgy, mint hét évvel ezelőtt. Szabad voltam a falkában is, de ezt az érzést elvették tőlem, amikor az a dolog történt. Folyton viszket a bőröm, hogy átváltozzak. Ha Ellie rájön mi vagyok, valószínűleg soha az életben nem látom többet. Az emberek elutasítóan viszoyulnak a máshoz. Sohasem lesznek megértőek a fajtánk felé. Farkast kiáltanak az igazi farkasra, miközben az igazságot észre sem veszik. Fel sem tűnik nekik, hogy egy igazi farkast vagy alakváltót látnak. Nekik, minden egy és ugyan az. Ez néha előnyünkre válhat.  Na jó, nem néha, hanem mindig. Már majdnem lelőttek és elkaptak egyszer, de mindig megúsztam. A legtöbben az állataikat féltik és nem a saját életüket, pedig egy sima farkas is megtud egy embert ölni, ha nagyon akar. Ha kell én is megteszem, az életem megóvása érdekében. Amikor nem voltam tudtában az erőmben, majdnem megöltem valakit, amikor megpróbáltam megvédeni magam. Szilánkosra törtem a kezét pusztán egy ütéssel. Tizenhat évesen ez volt az első majdnem lebukásom. Tisztában voltam, mi vagyok csak az erőmről nem tudtam. Erősebb és gyorsabb vagyok, mint egy férfi. Aki az utcán nem védi meg magát, az nem marad életben. Aztán találkoztam a barátnőmmel és befogadtak magukhoz. Amikor együtt játszottunk, vissza kellett fognom magam. A belső farkasom olyankor kitört volna és úgy akartam futni, mint egy kutya. Furcsa, mert Brúnó a család kutyája folyton vicsorgott rám, senki sem értette miért. Egyedül én tudtam, miért van ez így. Titokban tartottam, ahogy csak tudtam. Túlélnem kellett egyedül. A gondokozásom Ellie hangos nyögése tölti meg. Éppen a fájós háta miatt morog. Kimegyek és elsőként megyek zuhanyozni. Aztán pakolok össze pár ruhát és nézek buszt. A szokásos helyemre megyek, ahol már többször is jártak farkasok. Átváltozáskor mindig különös érzés tör rám. Azt hiszem jólesik, hogy a csontjaim megnyúlnak és más alakot is felvehetek. Alaposan körülnézek, nincs e túrázó a közelben majd levetkőzöm. Átváltozom aztán elteszem a táskám egy bokorba, hogy fel tudjak öltözni később. Futásnak eredek, amíg bírom szusszal. Közben beszívom a föld, az avar és a víz illatát, amit felém sodor a szél. Otthon, folyton a sziklámon feküdtem, szagoltam az erdőt. Órákat töltöttem farkas alakban a saját helyemtől nem messze. Most meg... Nem érzem a sajátjaim illatát, nem hallom a hangjukat. Némaság van a szívemben és a fejemben is. Honvágyam van, ugyanakkor mégsem mennék oda vissza. Hiányoznak a szüleim akiket nem ismerhettem. amint meghallom az első lövést, hahotázó nevetést indulok is. Gyorsabb vagyok az átlag farkasnál, így hamar a bokorhoz érek. Megállok, hátha van valaki a közelben. Figyelem a szellőt, milyen illatokat sodor felém. Több farkas is ólálkodik a közelben. Valószínűleg vadászok járnak a közelben. Gyűlölöm az effajta, barbár gyilkolást. Leölnek egy állatot a bundája miatt. Nekik ez szórakozás, az állatnak kínszenvedés. Csapdákat raknak ki, hogy elvérezzenek és megnyúzzák őket, mint egy darab húst. Gyönyörű példányokat láttam már a vadászok kezei közt. Olyankor tör rám az ember gyűlölet és átharapnám a torkát. Nehéz visszafognom magam, hiszen én is közülük való vagyok. Egy darabig még az erdőben vagyok és megint hallok egy lövést. Aztán nyüszítést és a szívem szakad meg. A mellkasomra teszem a kezem és igyekszem visszafogni a dühömet. Valahogy most úgynézhetek ki, hogy zafírkéken villódzanak a szemeim. Nagy nehezen elhagyom az erdőt és viszamegyek a lakásunkba. Az úton megpróbálok pihenni. Túlságosan zaklatott vagyok, ezek után. A lakáshoz felérve már tudom, hogy egyedül vagyok. Hiper érzékeny hallásom van, így hallom Ellie minden kisebb szívdobbanását is. Figyelem elterelésként zenét kezdek el hallgatni. Lemosom magamról az erdő illatát és lefekszem pihenni. Ellie három körül úgy robog be a lakásba, mintha menekülne valami elől. Berobog hozzám és valami papírt lóbál a kezében. 

• Ezt nézd mit szereztem! - huppan le az ágyra. 
• Mit? - kérdezem érdeklődve. 
• Jegyeket az új klub megnyitójára! Állítólag állati lesz a parti - vigyorog rám. 
• Már megint mibe mentél bele? - ülök fel. 
• Semmi komoly! Csak randiznom kell egy furcsa alakkal - húzza el a száját. 

Megrázom a fejem és elkezdek készülődni. El sem hiszem, hogy egy menő klubba szerzett nekünk jegyet. A világ leggazdagabb férfijának a tulajdonában van. Lukas Hunter. Sportos, izmos, kék szemű, fekete hajú és mocskosul gazdag. Valahonnan ismerős nekem, csak még nem ugrott be. Oké, hogy gazdag, nyílván nem innen. Mégis van egy megérzésem, hogy ismerem őt, régről. Becsavarom a hajam alul, majd egy csillogó ruhát veszek fel. Ellie egy vörös flitteres, hátvillantós ruhában jön. Mivel ő modell, így neki nem újdonság ilyen ruhákban villognia. Míg én folyton húzogatom a ruhát és attól félek kilátszik valamim. Andy és Nico értünk jön a ház elé. A két srác meleg és együtt is vannak. Hogy miért barátkozunk vele? Mert szimpatikusak és normálisak. Nem úgy viselkednek, mint a legtöbb pasi. Amint találunk parkoló helyet a közeli utcában, otthagyjuk a kocsit és a kabátjainkat. Nem is akármilyen klubba hozott Ellie. Itt szinte mindenki puccos ruhában van. Már negyed órája állunk sorban és alig pár ember ment be. Ellenőriznek vagy mi a franc? Magam köré fonom a karom és kicsit kezdek fázni. Nico mögém áll és átkarolja a derekam, mintha együtt volnánk. Mögöttünk sutyorgás indul be, aztán megérkezik egy limuzin. Megáll a bejárati ajtónál és kiszáll belőle Hunter. Ellie a fülembe suttogja a nevét. Furcsa érzés kerít a hatalmába. Farkas lenne ő is? Kapunk egy menő fém karperecet és bemehetünk. A klub neve van belevésve, ami úgy néz ki, mint egy drága karkötő. A fémtől viszketni kezd a bőröm. Ahogy haladunk befelé egyre tágasabb lesz a tér. Három hatalmas rész van. Egy a beszélgetésnek, egy a hatalmas bulizóknak egy a lassúzóknak. Ilyent sem láttam még, hogy egy klubban lassúzók legyenek. Lehet népszerűbb lesz, mint bármelyik bulizó hely a környéken. Andy elmegy piát kérni, addig mi táncolni kezdünk. Ellie erős piával kezdi, míg én egy könnyű koktéllal. Nekem az erős pia hamar megárt és kiüt egy fél napra, mégis csak állat vagyok. Ahogy teik az idő egyre több ember jön a buliba. Különböző szagok csapják meg az orrom. Ilyenkor igyekszem csak egyre összpontosítani és az általában Nico kölnije. Nico a vagány és birtokló, a szexi, szókimondó meleg srác. A pasija Andy okos, törődö és jó. Miért nem lehet meg ez egy pasiban egyszerre? Ezekkel az emberekkel érzem magam előnek és kicsit normálisnak. Ahogy táncolunk, folyton magamon érzek egy tekintetet. Szinte folytogat a birtoklás és a féltékenység, ami azokból a szemekből árad, bárkié is legyen. Kiülünk beszélgetni aztán Nico folyton a fülembe mormol.

• Ki ez a fószer Nina? - pillant fel valahová. 
• Ki? - nézek rá értetlen. 
• Ott fent! Folyton téged bámul és száz százalék, hogy most jelen pillanatban kibelezne - mormolja a fülembe. 

Felpillantok az emelvényre és észreveszem Huntert. Találkozik a szemünk és az övé, mintha megvillanna egy percre. Megnyalom az ajkam, majd Nico felé fordulok.

• Ő a klub tulajdonosa, vagy mi - vonom meg a vállam. 
• Úgy néz rám, mintha bűn lenne veled beszélnem. Kefélsz vele vagy mi? - néz rám gyanús szemekkel. 
• Azt sem tudom ki ez az ember! - forgatom a szemem. 
• Ismerem ezt a nézésedet kicsim! - vigyorog rám. 
• Nem dugok vele! Fejezd be Nico! - szólok rá erélyesebben. 
• De fogsz vele! - vigyorog rám. 
• Hé, mit balhéztok már megint? - lép oda hozzánk Ellie. 
• Nico egy barom! - morgom.  
• Hová mész? - fogja meg a kezem. 
• Megyek megkeféltetem magam azzal a pasival - morgok rá. 
• Nina! - szorítja meg a kezem, hogy maradjak. 
• Ó te magasságos, csak pisilni megyek - sóhajtok fel.

Ellie velem jön, majd miután felfrissítem magam visszamegyek a többiekhez. Nico éppen Andyt szórakoztatja. Úgy döntünk még beállunk táncolni egy kicsit. A táskámban folyton rezeg a telefonom. Ha megint Noa zaklat, inkább számot cserélek. Otthagyom a barátnőmet és előkotrom a telefonom. Persze, hogy ő hív engem. Kimegyek a teraszra és felveszem a telefont. Noa néha olyan, mint egy szichopata. Nem is értem, miért voltam vele együtt.    

• Szia kicsim, jó a buli? - kérdezi kíváncsian. 
• Honnan tudod, hogy hol vagyok? - rázom meg a fejem. 
• Onnan, hogy itt vagyok - szólal meg a hátam mögött. 
• Követsz engem? - fordulok meg. 
• Vigyázok rád Nina! - lépked közelebb hozzám. 
• Noa, már vége! Boldogulok magam is! - lépek lassan hátra. 
• Tudom, hogy szeretsz még! - kapja el a karomat. 
• Nézd ezt már megbezséltük egyszer! - rázom meg a fejem. 
• Nem Nina! Te az enyém vagy! - ránt magához. 
• Noa, kérlek engedj el - kérem szépen. 
• Soha! Kurvára az enyém vagy! Az én tulajdonom vagy! - kapja el a nyakam.

A falhoz vonszol és odanyom a hideg burkolathoz. Hogy miért hagyom magam farkas létemre? Tele van ez a hely emberekkel és a barátaim is itt vannak. Nem rendezhetek jelenetet. Mit mondok majd a rendőröknek? Hirtelen erőre kaptam és szarrá vertem a volt pasimat? Miért van a távolságtartási végzés? Miért kell azt a papírt mindenhová cipelnem, ha szart sem ér? Noa végigmér engem és majd felfal a szemeivel. 

• Mi ez a ruha rajtad? - tapad a nyakamra. 
• Fejezd be és menj el! - kérem hiddagtan. 
• Majd befejezem, ha azt akarom! - csattan fel.   
• Noa, menj haza! - tolom el magamtól. 
• Hazamegyünk együtt! - fogja meg szorosan a karomat. 
• Nem megyek veled sehova! - állok meg. 
• Még egyszer elmondom! Te az enyém vagy és azt csinálod amit neked mondok! - markol bele a hajamba. 
• Nem vagyok a tiéd, se senkié!  - morgok rá mélyről. 
• A hölgy nemet mondott, haver! - szólal meg egy mély hang a háta mögött. 
• Kopj le! - mordul rá. 

 Az ismeretlen segítőm, megpróbálja elhúzni tőlem, de bele van ragadva a hajamba így nem enged el. Noa a földre lök és nekiesik a megmentőmnek. A fenekemre esek és onnan figyelem őket. Olyan gyorsan mozog, hogy szinte alig látom őt. Ezek szerint nem ember. Maradj higgadt Nina! A gyenge fényben meglátom Hunter arcát. Noát a falhoz szorítva tartja és valamit belemorog egy készülékbe. 

• Mi a faszt keres egy többszörös zaklató az én klubbomban? - csavarja hátra a kezét.
• Semmi közöd hozzá faszfej! - nevet fel. 
• Azt hiszed viccnek van rajt mindenkin a karperec? Utoljára kérdezem, mi a faszt keresel itt? - fogja meg a nyakát, ahogy ő fogta az enyémet. 

A szeme rám téved és megnyalja az ajkát. Egyik pillanatban még csak hárman vagyunk, aztán három másik ember tör ki a teraszra. Átadja nekik a volt pasimat és nevetve sétál el velük. Felsóhajtok és beletúrok a hajamba. Hunter felém fordul, leveszi a zakóját és rám teríti. Felnézek rá és elveszek a kék szemeiben. Óceán kék és nem az a nappali fényben elhakványuló. Szinte rikít a szeme amikor belenézek. Bekísér a dolgozó szobájába és egy pohár vizet nyom a kezembe. Az emberek, mindent a vízzel oldanak meg? 

• Máskor is bánt már így veled? - kérdezi ingerülten. 
• Szakítottunk - motyogom. 
• Nem ez volt a kérdés! - morogja. 
• Nem! - rázom meg a fejem. 
• Hazudsz! - csattan fel hangosan. 
• Semmi közöd hozzá! - pattanok fel a fotelből. 
• Az én helyemre senki sem teszi be a lábát lenyomozás nélkül! - néz rám furcsán. 
• Akkor mi a fenéért kérdezted meg? - morgok. 
• Nem láttad a vallomását igaz? - dob elém egy sárga mappát. 
• Nem érdekel! Már akkor sem érdekelt! - lépek hátrébb. 
• Hazaviszlek! - jelenti ki. 
• Nem kell! - indulok az ajtó felé. 
• Nem kérés volt és nem érdekel, ha nem akarod! - nyomja a kezembe a táskám. 

Belebújtat a zakójába és úgy kísér végig a folyósón, mintha szökött rab lennék. Ellie tátott szájjal néz rám, mire megrázom a fejem. Igyekszem nem elesni a tömegben. Amikor kiérünk a derekamra teszi a kezét és egy mási kkocsihoz kísér. Szóval nem a limuzinnal megyünk. 

• Már szóltam a barátaidnak, hogy hazaviszlek - szólal meg. 
• Szóval nem elraboldni akarsz - motyogom. 

A kocsijához érve eltátom a szám. Egy Dodge áll előttem és baromi jól néz ki. Kinyitja az ajtót aztán segít beszállnom. Meg sem kérdezi merre menjen, csak elindul. Vajon miért érzem azt, hogy ismer engem? A ház előtt megáll és egészen az ajtóig kísér. Miért nem tudsz csak úgy lelépni? 

• Köszönöm, de nem szükséges felkísérned - állok meg a lépcső előtt. 
• De felfoglak - mondja magabiztosan. 
• Sejtettem - indulok el. 

Felérve meg sem kérdezi, hogy bejöhet e. Egyszerűen besétál utánam és körbenézelődik. Követ a konyháig majd a hátam mögé állva beszélni kezd. A hideg futkos a hátamon, a halk és erős szavaitól. Végigsimít a hátamon, a hajamon, sőt meg is szagol. Mélyról felmorran és már tudom, hogy nem ember. Nagy valószínűséggel farkas! Egy alfa ivadéka, vagy maga is az.  

• Ki vagy te? - kérdezem halkan. 
• Az alfád vagyok Nina! - suttogja a fülembe. 

Sziasztok! 

Remélem tetszeni fog az első rész. Kicsit összecsapottnak érzem a végét, de remélem nem lett nagyon az. Kicsit későn kezdtem neki és hát folyton megzavartak. Lényeg, hogy kész van. Felteszem Ellie képét, hogy eltudjátok képzelni. Zenét hallgasson hozzá mindenki saját izlése szerint. Hibákért óriási bocsánat, nincs bétám aki ellenőrizze. Igyekeztem odafigyelni. Nos nagyon sokat nem is írnék, remélem kapok pár kommentet, ha nem az sem baj. Azért én irkálok tovább... 

Szép napot nektek!   

 Ellie